Ásotthalom község

Adatok

Régió: Dél-Alföld
Megye: Csongrád megye
Lakosság: 4191 fő
Terület: 122.54 km²
Népsűrűség: 34,2 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 62

Fekvése

A Duna-Tisza közi hátságon helyezkedik, közel a déli országhatárhoz. A környék tanyavilágának a központja. A környéke erdős, homokos, gazdaságát a szőlészet és a vadászat jellemzi.

Története

Első írásos említése 1760-ból származik. A 19. század elején erdősítéssel próbálták a futóhomokot megkötni, a 19. század közepén kezdett Várostanya (Szeged város tanyája) néven tanyaközponttá fejlődni. A 1928-tól kisvasút kötötte össze Szegeddel, azonban ezt 1976 végleg megszüntették. 1950-ben az átokházi kapitányság és a királyhalomi kapitányság területének egy részén vált önálló községgé.

Az Ásotthalom helynév Balla Antal 1778. évi szegedi határtérképén és a vele egykorú városi iratokban bukkan föl először.

Az 1840-es évekre a szabadkai határ mentén kezdett kibontakozni az Átokháza elnevezésű tanyasor.

A források szerint „1850 után a város mintegy 64.000 katasztrális holdnyi közbirtokát bérbeadással kezdte hasznosítani”. 1852-től, a járások földjeinek bérbeadásától kezdve rohamosan megindult a tanyásodás, és növekedett a tanyai lakosok száma. Az l850-es évek derekán Szeged városa a mai község területén tanyát építtetett. A város tanyája először az ásotthalmi kapitánysághoz, majd, miután Ferenc József látogatásának emlékére átnevezték, Királyhalomhoz tartozott.

A tanyai kitelepülés újabb nagy hulláma az 1879. évi szegedi árvíz után bontakozott ki. Az 1880-as évek elején osztották Gátsor, az 1890-es évek második felében Halastelek, 1900. táján Bilisics járásföldjeit. E nagyarányú települési mozgalom eredménye, hogy a húszezer hold területű átokházi kapitányságban 1914-ben már 815 tanyát és 4736 lakost számláltak össze.

1883. október 14-én I. Ferenc József uralkodó Szegedre érkezett, hogy a Szegedi Nemzeti Színház avatásán részt vegyen. Látogatása során az uralkodó megszemlélte a nagy árvíz után újjáépült várost, megjelent a Szeged környékén tartott hadgyakorlaton, október 16-án pedig kíséretével ellátogatott a felső-ásotthalmi népiskolába és az újonnan épült erdőőri szakiskolába is.

A város tanyája környékén nyílt meg 1883-ban az Alerdésziskola, és épült 1896-ban a mai orvoslakás. 1896-1897-ben Dr. Neumann Ármin, 1897-1912-ig Dr. Léderer Dezső, 1912-1925-ig Dr. Gáspár Ignác látta el itt az orvosi teendőket. 1892-től Átokházán szülésznő dolgozott, 1896-ig Királyhalmon az átokházi és mórahalmi bábaasszony látta el a teendőket, majd itt is önálló szülésznői állás létesült.

1919. február 2-án szerb katonaság szállta meg Újszegedet és Alsótanya déli részén mintegy 10 ezer holdnyi területet. Átokháza egynegyede, Királyhalom háromnegyede került szerb megszállás alá. A határ 1922. elejéig Ásotthalom déli területén, Kissoron át, a Dobó-iskolánál, a rókabögyösi iskolát megkerülve, Rívó-erdő felé húzódott, a szerbek ekkor ürítették ki a területet. Szeged városa a Fogadalmi templom építésének érdekében 1922-ben az alsó- és felsőtanyai közlegelőkből összesen 2.500 holdat hasított ki, hogy a befizetett haszonbéreket a templom építésére fordíthassa. Az ekkor kiosztott területeket máig Templomföldnek, Fogadalmi dűlőnek nevezi a tanyai lakosság. 1925-26-ban a város — részint a tanyai kisvasút, részint a Fogadalmi templom építésére — újabb 2000 holdat adott haszonbérbe.

A község határában 1944. október 12-én jelentek meg a szovjet hadsereg katonái, jelentősebb harcok itt nem folytak, de persze az ittenieket sem kerülte el a háború.

A belügyminiszter 1937-es rendelete szerint a nagy népsűrűségű tanyás vidékeken tisztviselői kirendeltségeket kell létrehozni a helyben elintézhető közigazgatási feladatok ellátására. A város 1942-ben létesít Királyhalmon egy ilyen kirendeltséget. Ezekkel az épületekkel, közintézményekkel és a körülöttük megtelepedő boltokkal, kocsmákkal közel 100 esztendő alatt létrejött egy olyan falumag, ami a kormányrendelettel létrehozott község igazi faluvá fejlődésének alapjává vált.

Az 1949 utolján megjelent kormányrendelet alapján, Alsótanyán öt községet állítottak fel a korábbi kapitányságok területén: Ásotthalom, Domaszék, Mórahalom, Rúzsa (Csorva) és Zákányszék. Ásotthalom határát a volt átokházi kapitányságból és a királyhalmi kapitányság déli és nyugati részéből alakították ki.

Az önálló községi tanács alakuló ülését 1950. október 27-én tartotta. A község területét tíz kerületre, illetve körzetre osztották.

1951-ben megkezdődött a belterületen az elektromos hálózat kiépítése. Agitálták az embereket a villany bevezetésére. Először az állami gazdaság épületében, azután az utcákon, majd sorra a lakásokban gyulladt ki a fény. Vezetékes rádió is működött 1965. június végéig, a helyi postáról irányították, ott kapcsolták ki-be, váltottak adót. A mozi 1951. október 18-án kezdte meg a filmek vetítését, működtetője Vajda Sándor volt.

1952-ben kezdődött a téeszcsoportok szervezése. (A Vörös Csillag Tszcs. már [[1949]-ban létrejött Rókabögyösön.)

Téesz-község lettünk, alig egy hét leforgása alatt 8 termelőszövetkezet alakult meg: Ezek a téeszek (a Szabadságharcos kivételével) 1953. okt. 1-ig a Nagy Imre-i fordulat következtében feloszlottak. Ebben az időben Ásotthalomnak valamivel több, mint 8000 lakosa van. A VIII. és IX. kerület 1200 lakójának VB-kirendeltséget létesítettek Gátsoron, ahol a mezőgazdasággal kapcsolatos ügyeket, panaszokat, pénzügyeket, begyűjtést lehetett elintézni.

1956. októbere nem hozott véres eseményeket, a község élte megszokott életét.

1958 decemberében tettek javaslatot a tisztasági fürdő és strand építésére, ehhez a kút fúrására az OTP-től 1959-ben 520 e Ft hitelt vettek fel 3 évi törlesztésre. 10%-ban állapították meg a községfejlesztési adót, és 3 évig erre a beruházásra fordították.

Az 1960. évi népszámlálás idején a belterületnek 654, a külterületnek 5988, az egész községnek pedig összesen 6642 lakosa volt.

A falu lakóinak száma 1966. január 1-jén 5856 fő volt. Ekkoriban a belterületen közel 300 ház állt, 1965. után pedig megindult a családi házak építése, nőtt a község belterülete.

1968. június 2-án a sportpályán gyűltek össze az ásotthalmiak azon az ünnepségen, amelyen kihirdették a határőrközséggé való nyilvánítást.

1973-ban a község lakossága 5942 fő. Ez 1950-hez képest 2000, 1960-hoz képest 700 fő csökkenést jelent.

Új belterületi óvoda, iskola építésének 1975-ben felmerült igényét a tanyai lakosság számának csökkenése, a belterületen élők számának növekedése hozta magával. Jelentős szerepe volt ebben annak a ténynek, hogy a Szegedet Ásotthalommal összekötő kisvasutat 1975-ben megszüntették, a tanyán lakók közlekedését a portalanított úthálózat megépítésével, autóbuszok közlekedésével oldották meg.

1985-ben elkészült az általános iskola oldalszárnya, a mozdonygarázs átépítésével, 4 tanteremmel és 2 műhelyteremmel bővült az iskola. 1987-ben az iskola tervezési-építési konstrukciós hibáit a felépített nyeregtetővel sikerült kiküszöbölni, 1988-ban pedig a tetőtér beépítésével az általános iskola 8 évfolyama (16 osztály) és az eltérő tanterv szerint tanuló tanulócsoportok egy helyen, a Béke utcában kaptak helyet.

A kiürült Felszabadulás úti épületekben a rászorultak ellátására új intézményt hoztak létre, az Öregek Napközi Otthonát (ÖNO), azóta meghonosodott nevén a Gondozási Központot.

Az iskola szomszédságában 1987. tavaszán átadták a két óvodás csoport elhelyezésére alkalmas új óvodát. Játszóudvarát társadalmi munkában alakították ki.

1992. februárjára megvalósult helyi és megyei önkormányzat együttműködésével — állami céltámogatás nélkül — a Községi Sportcsarnok.

A gázhálózat ünnepélyes átadására augusztus 29-én került sor.

1996. július 4-én a képviselőtestület felhatalmazta a polgármestert a megállapodás aláírására, amelyben az önkormányzat csatlakozott a Homokháti Önkormányzatok Kistérség-fejlesztési Társulásához.

1996 novemberében az 1950- ben alakult a Hunyadi Sportkör utódaként megalakult az Ásotthalmi Tömegsport Egyesület, hogy a község szabadidő- és versenysportját összefogja, segítse, szervezze, irányítsa, lehetőségeihez képest biztosítsa a szakmai, technikai és anyagi feltételeket. A továbbiakban keretében működik a községi labdarúgó csapat, van testépítő, technikai és asztalitenisz-szakosztálya

A szőlőterület csökkenése ellenére három sikeres borászati vállalkozás is létre jött. Somodi Sándor borász, a Pincegazdaság korábbi vezetője új pincészetet alapított, Dobák Sándor és István (Triovin 2000 Kft) a volt Pincegazdaság, Tóth István pedig a volt Állami Gazdaság pincéjében kezdett borászkodásba.

Megnőtt a faluban az ipari és szolgáltató vállalkozók száma is. 1999-ben alakult meg az Ásotthalmi Ifjúsági Egyesület olyan politikamentes programmal, amelynek célja, hogy a község fiataljai jól érezzék magukat, erősödjék összetartozásuk érzése.

2000. májusában megalakult a KÖZ-PONT Egyesület. A KÖZ-PONT Egyesület létrehozott egy információs központot. Az Ásotthalmi Teleház 2001. június 23-án tartotta ünnepélyes megnyitóját. 2000. július 17-én az Önkormányzatok Közlönyében megjelent: Ásotthalom elnyerte a szennyvízcsatorna-hálózat és a szennyvíztisztító telep építésére megpályázott közel 500 millió forintot.

2000. augusztus 19-20-án, a már hagyománnyá váló Falunap és Kenyéráldás ünnepén megszólalt a falu templomának új toronyórája, volt ünnepi szentmise és színi előadás, képzőművészeti kiállítás és millenniumi műsor, néptánc és roncsderbi, diszkó és bál. Külföldi néptáncosok látogatták meg községünket a II. Nemzetközi Falujáró Fesztivál keretében.

2000. október 21-én ünnepelte Ásotthalom fél évszázados fennállását. Az ünnepséget a falu múltjához kötődő mulatságok kísérték: a juhászathoz kapcsolódó versenyek, bemutatók, borminősítés, szüreti bál.

2001-ben megindult a szennyvízcsatorna-hálózat és szennyvíztisztító telep építése, melynek összköltsége 792 millió forint.

2001. szeptemberétől birtokba vehették az Ásotthalmi Szabadidő, Sport és Pihenőparkot a község sportolni, kikapcsolódni vágyó lakosai. A 150 férőhelyes lelátóval, modern öltőző épülettel ellátott létesítményt pályázati támogatással sikerült megvalósítani.

2002. december 20-án került sor az Ifjúsági Ház átadására, mely régen a Pártházat jelentette.

2002. év végén befejeződtek a szennyvíztisztító telep kialakításával kapcsolatos munkálatok, melyet hivatalosan 2003. február 18-án adtak át ünnepélyes keretek között.

Nevezetességei

Kiss Ferenc Emlékerdő

Az Emlékerdőt 1944-ben Csongrád megyében másodikként nyilvánították védett területté. A terület Kiss Ferencnek - "A szegedi erdők atyjának" - is emléket kíván állítani. Területe ma 17 hektár. Kiss Ferenc javaslatára 1886-tól természeti emlékként kívánták fenntartani az utókor számára. Az elmúlt 118 évben a területen nem végeztek erdészeti munkálatokat, ezáltal egy sajátos erdőrezervátum alakult ki.

Ruzsafa

A bajai út mellett a 31-es km-kő közelében évszázados nyárfa. A hagyomány azt tartja, hogy Rózsa Sándor, a betyárvezér ezen a nyárfán talált menedéket üldözői elől.

Római Katolikus Templom

1930-ban Kövér Tibor és Szojka Jenő mérnökök terve alapján épült. A freskókat Parobek Alajos készítette, a templon díszítésében közreműködött Szabó Géza műötvös, Barth Ferenc egyház művész, Kopff Ferenc és Kocsis Ferenc műbútor asztalos. Ide kerültek a lebontott szegedi Szent Demeter templom padjai és orgonája.

Ásotthalmi Láprét - Csodarét

1988-ban Fűzné Kószó Mária biológia szakos tanárnő fedezte fel. 1992-ben országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították a 95 hektárnyi Csodarétet. 251 magasabb rendű növényfaj található itt, melyek közül 15 faj fokozottan védett ill. védett kategóriába tartozik. A Láprét alacsony buckasorokkal határolt semlyék, ahol a változatos talajfelszín miatt gazdag növényvilág maradhatott fenn. A terület egyik legnagyobb növénytani értéke a kora tavasszal virágzó egyhajúvirág. A másik kiemelkedő természeti érték a fokozottan védett mocsári kardvirág. A növényvilág mellett igen gazdag állatvilága is.

Szent Erzsébet Kápolna - Back Kápolna

Back Bernát szegedi polgár 1937-ben a felső - ásotthalmi erdőben a bajai út mellett Szent Erzsébet tiszteletére kápolnát építtetett. Tervezője Czike Gábor volt. Vakolatlan szürke téglaépület, melyet a helybeliek Bak-kápolnának neveznek.

Strandfürdő
Boszorkányper: Az 1960-as évek végén a helybéli termelőszövetkezetben „boszorkánysággal” vádoltak meg egy asszonyt, s kis híján ítélkeztek fölötte. Az akkor még szigorú, szocialista Magyar Rádióban a bemondó elcsukló, remegő hangon olvasta be a hírt, amelyet a nevetéstől nem tudott befejezni. Több havi fizetésmegvonással lakolt érte.[forrás?]

Következő községek

További községek